The third.

Szóval azt hiszem ezt a címet jól kitaláltam.
Eee, semmi különösebb dolog nem történt mostanában, úgyhogy a kisebb, általánosabb dolgokba mennénk bele a mai órán.
Kezdjük hát a munkával.
Azt hiszem, már elég jól beleszoktam ebbe a koránkelős dologba, bár még mindig ahalálom, de most, hogy hétvége van nem tűnik vészesnek:D majd holnap reggel perzse másképp fogom ezt is gondolni...:D A munka kissé monoton, és a főnököm elég szétszórt, egyzser ezt mondja, egyzser zat, néha nem tudom követni és nem nagyon szereti ha tisztázzuk-kérdéseket teszek fel. Fene se érti, de ideges lesz tőle :D Dehát muszáj kérdeznem, hogy tisztában legyek azzal mit is várnak tőlem. Jól akarok dolgozni, hamár fizetnek - és nem is rosszul-. Dehát most majd elmegy szabadságra, jön a káosz:D előre látom ahogy összevissza elmond mindent h mit kell cisnálnom ebben a két hétben...ahhha :D tuti h ki fogok purcanni :D De amúgy nagyon jófej. Mint ember csillagos ötös, mint főnök..háát, nem rossz, de jó lenne vmi standardot tartani a melóban. ne az legyen h dumál folyton aztán beleszokok a lazaságba aztán egyik pillról a másikra kell hatezer telefonhívást lebonyolítanom és amúgyis tegnapra kellett volna, stb :D Szóval ki kell őt még ismernem. Vele úgy lehet hatékonyan együttdolgozni, ha jobban tudod h mit akar, mint ő maga. Ehhez idő kell. Amúgy első hétért már kaptam is fizut, úghyogy szussssz. Spórolni kell, de legalább van valamennyi most.

Ezen a hétvégén elutazott két hétre trainee buddym is, KAsia, úgyhogy nem lesz aki segítsen ha kell, Mihai is ugye tengerparton van, szal egyedül kell boldogulnom. De nem lezs baj, vannak tervek. Szeretnék moziba menni, szétnézni a bevásárlóközpontban, elmenni a botanikus kertbe, meg iylesmik.
Az itteni AIESECesekre nem számíthatok. És akkor most röbiden rátérnék az itteniek viszonyára a gyakornokokhoz. Tehát az itteniek számára mi, gyakik csak számok vagyunk. Elmeséljem? Elmesélem.
Szal, beérsz az országba, lesz neked welcome-partyd, és szállásod, jobb esetben. Nekem pl van, de kezdjük az elején. Szal Welcome party: jönnek emberek, ájszekesek, jobb esetben mondjuk a fele bemutatkozik neked. Aztán leültök és dumáltok. Mármint ők dumálnak te meg csendben nézelődsz. Fél óra után rájössz hogy már mindne szegletét alaposan megvizsgáltad a helynek és baromira unalmas egyfolytában a körötted bájosan, lengyelül csevegő emberkéket hallgatni. Mikor végre mozgolódni kezdenek, kapva kapsz az alkalmon és megkérdezed, mit csinálunk most. Mondja egyikük, bowlingozzunk. Másik mondja, neeem az nem jó. Megkérdeznek, mit szeretnél, mondod h te sem szereted a bowlingot és ha már billiárdteremben ülünk....mi lenne ha billiárdoznánk. Ekkor máris megszewrezted első ellenségedet, a Bowling-imádó Evát. (nem, nem az adófajta). Ő ezután már nm szól hozzád és ha rád néz, mindig pofákat vág, az este folyamán.
Ez volt első és egybne utolsó találkozásom az itteni iroda tagjaival.
kivéve persze Kasia-t aki még később elvitt a városba és jól szórakoztam, de tényleg, a barátai társaságában. Na ők nagyon jófejek :) De ezt már meséltem.
Na, megkérdeztem Mihait is, hogy neki hogy mentek ezek a dolgok, egy évvel ezelőtt. Hát sok jót nem tudott mondani. Először is, közölték h nincs szállása. Minek utána a főnökünk házában lakott pár napig. Mert persze miért is intéztek volna neki bármit is? Mindegy. A welcome partiján hozzá sem szólt senki. És azóta igen ritkán találkozott aiesecesekkel, főként csak nagyobb eseményekre hívták. Azt mondta, én szerencsés vagyok Kasia-val mert ő segít nekem és látszik h törődik. Ez teljesen így van. Nincs is rá egy szavam se, bár hiányozni fog ebben a két hétben :D
Mihai később bekerült egy lepukkant koliba, ahol folyton lopnak, koszos igénytelen a hely és vezsélyes. Ja és figyelmeztetés nélkül kitezsik a külföldieket, mikor jönnek a lengyel hallgatók... vele is megtették, ekkor jött ebbe a koliba. Mondta, h engem is abba akartak tenni, csak a főnökünk felhívta az irodát, hogy ne vicceljenek már, intézzenek nekem is egy helyet ebbe a jókis koliba. Csókoltatom érte őt is és Mihait is ezerszer, télleg luxus ez. Főleg a másikhoz képest és árban meg nem akkora a különbség. Szóval furi ez, hétvégi progikat nekünk nem szerveznek, úgy mint drága Mariann, odahaza! Üzenem a gyakijainknak otthon, hogy a két kezüket összetehetik, mert asszem nálunk kicsit jobb a helyzet ebből a szempontból. Szal nekem itt már jó dolgom van, mert jó a Buddym is, és Mihai is sokat tud segíteni, főleg mert pontosan tudja h milyen cipőben vagyok. Igen, Pradaban, de ez nem lényeges most...
Szóval ennyit erről. Amúgy enm hiányzik, csak fura, azok után amiket máshonnan hallottam és hallok. De nem panasz, csak helyzetkép, vili?
A kaja.
Nos, nem egyzserű. Itt végülis csak tej és hústerméket nem lehet venni jó minőségben. Inkább úgy mondnám, az otthon megszokott minőségben.
A pékáruk kiválóak és olcsók, de pl szalámit alig talállok. ha van,. akkoris rúdban, ami rámromlana csak...sajt...hát én sajtimádó vagyok de érzem h kezdek lezsokni róla... rémes, rettenetes. KÜLDJETEK TRAPPISTÁT PLÍÍÍÍÍÍZ!!!!!!!!
Khm.
Szóval. Van joghurtféle sok és olcsó, én danone-t vezsek, mert jó. De óvatosan bánok a dolgokkal... próbáltam az olcsó dolgokat de befürödtem velük, úgyhogy most a közepes árkategória termékeit tesztelem. Majd nyilatkozom később.
Kaptam edénykeet Mihaitól, úgyhogy már főzni is fogok tudni. Már főztem is VIRSLIT, de ... ilyen jobb minőségűt vettem, de nem élvezhető. Nem az ízzel van a baj. HAnem h tele van...dolgokkal... nos, próbálok nem gondolni rá, mi lehet...dehát... átlag minden 2. harapásra jut vmi... grrrr...
A húspult mellett már nem megyek el. Dögszag van. Pedig ez a Leclerc, ami egy jóféle hipermárket...
A nyelv.
Akarod, nemakarod, meg kell tanulnod. Alapszavakat legalábbis. Ha életben akarsz maradni e) OLyan itt mint otthon: tudnak ezek angolul de inkább nem. :) Amúgy ezzel nincs semmi baj, én imádom az új nyelveket :)
Az emberek.
Ugye már meséltem a kedvességről. Ez még áll. Bunkóval még nem találkoztam. Viszont, furcsák pl a sofőrök. Ráérősen vezetnek, szééépen nyugodtan aztán egyik pillról a másikra váltanak át őrültbe.. de lehet h a hőség teszi...
A buszok. Mint az atomóra. Pontosan jönnek, vagy ha nem akkor az szívás, mert azt jelenti h kimarad egy járat :D
Fura az is itt, hogy nincsenek ellenőrök. Viszont mindenki lyukaszt. MINDENKI. Érted, nem az h tudjuk h sosincsenek ellenőrök, kit érdekel...neeem, ha nincs jegyed, előremész és vezsel a sofőrtől és lyukasztasz. Ez itt normális. Pedig Mihai is mesélte h egy év alatt 2szer találkozott ellenőrrel... Távol van ez a magyar mentalitástól...:D:D:D:D:D

Nem tudom mit mesélhetnék még... Jó itt nekem még mindig, bár a meló terén jobban össze akarom kapni magam, elvégre 3 hónap nem sok idő és egy egész hálózatot kell kiépítenem addigra... nem is értem hogy gondolták...:D Amúgy ha lesz vmi komolyabb, lehet h visznek haza tárgyalni is...az tök szupi lenne...:))) De Mihai szerint nem fognak mert csak ők szoktak ketten menni a főnökkel. Amúgy Marcin a neve. Szal Marcinnal. Olcsóbb is, hisz pl nem kell külön szobát bérelni nekem, mer ugye nő vagyok, nem lehetek velük egy szobában, másrészt meg Marcin menyasszonya frászt kapna :D

Szerintem mostanra ennyit. Ja, csak meg akartam még köszönni a kommenteket, jól esik olvasgatni őket :)
lassan fekszem...holnap korán kelünk a fallakóval. Bár azóta nem is hallottam...lehet h meghalt? RIP fallakó. Még nevet se tudtam neki adni :(((